Paraziták és szellemiség, Ne féljünk a számítógépes vírusoktól! - floxauto.hu
Szerző: Sebők Paraziták és szellemiség esztéta Nemrégiben meghívást kaptam egy nemzetközi művészettörténeti tanácskozásra, melynek az volt a témája, hogy meghalt-e az avantgárd, illetve, hogy milyen esélyei vannak manapság a szubverzív művészeti magatartásnak.
- Vírusbújócska: Paraziták dicsérete | Magyar Narancs
- Ajánlom hogy meghalt-e az avantgárd, illetve hogy milyen esélyei vannak manapság a szubverzív művészeti magatartásnak.
- Paraziták beszélnek
- A paraziták előnyei Korbféreg tünetei és kezelése
- A 15 főből álló csoport 20 óra 40 perckor illegálisan akart átjutni Magyarország területére.
A kérdés mélységesen zavarba ejtett, hiszen a válasz annyira egyértelműnek tűnt számomra, hogy hirtelen nem is tudtam, kell-e, érdemes-e erről bármit is mondanom. A véletlen azonban úgy hozta, hogy akkoriban került a kezembe néhány cikk a komputervírusokról, melynek hatására különös gyanúm támadt: hirtelen úgy tűnt számomra, hogy az avantgárd minden józan becslés ellenére mégsem halt meg, hanem szellemisége észrevétlenül átszivárgott a művészetből a számítógépek világába.
Akárcsak az avantgárd, ez is mozgalmi jellegű, jobbára internacionális, nihilista és persze igencsak erkölcstelen.
"Fantasztikus volt a hatása!"
A virális programokban nagyon fontos szerepe van a véletlennek- amit már a dadaisták is istenítettek- humor is akad benne bőven, maga a komputervírus pedig, miként a hatvanas évek domináns művészeti irányzata, tulajdonképpen nagyon is konceptuális: racionális agymunka eredménye, méghozzá adott esetben rendkívül magas szintű agymunkáé.
Másrészt az sem mellékes, hogy bizonyos esetek alapján úgy képzeltem, a komputerkalózok mozgalma- ellentétben az avantgárddal- végképp anonimitásra van ítélve.
Hiszen aki romboló vírust juttat valamely sok-sok országra kiterjedő hálózatba- ami gyakran megesik- az nem pusztán kísérletező művésznek, hanem egyenesen bűnözőnek számít.
Éppen ezért kizártnak tartottam, hogy a komputerkalózkodás az avantgárdhoz hasonlóan valaha is úgymond hivatalossá válhat.
De csakhamar elgondolkodtató információk birtokába jutottam. Megtudtam, hogy rendszeresen megrendezik a komputerkalózok, a hackerek és a crackerek legális nemzetközi találkozóját a legutóbbi Rómában volta teoretikusok pedig máris beskatulyázták a virális programokat, megteremtve a század eleji művészeti irányzatok számítógépes megfelelőit, ugyanakkor a komputerkalózkodás történeti tényhalmazzá való szelídítésének alapfeltételét is.
Az avantgárd analógiájára a komputerkalózoknak számos folyóirata van, de már nemcsak szamizdat és underground, hanem nagy példányszámú hivatalos is. S ami még lényegesebb, megtudtam, hogy a nagy komputercégek úgy próbálnak védekezni a vírusok ellen, hogy óriási pénzekért egyszerűen felvásárolják őket a kalózoktól.
Úgy látszik azonban, hogy ez a stratégia ezúttal nem válik be, ami bizonyára körömféreg tünetei felnőttek kezelési áttekintéseiben komputerkalózkodás meglepő földrajzi eloszlásával magyarázható.
Az ember azt feltételezné, paraziták és szellemiség e tevékenység központjai valahol a fejlett Nyugaton kell, hogy legyenek, ahol az úgynevezett technológiai fejlődés is a legintenzívebb.
De nem ez a helyzet.
A ma ismert több mint tízezerfajta komputervírus jelentős része az egykori Szovjetunióban, illetve annak utódállamaiban keletkezett, s nem kis meglepetésre olyan országok is vírusnagyhatalomnak számítanak, mint Bulgária vagy India. Lehet, hogy ezért, lehet, hogy másért, mindenesetre tény, hogy a komputerkalózok még mindig lépéselőnyben vannak az ellenőrzőkkel szemben, vagyis a komputervírusok kiszűrésére még mindig nincs száz százalékos hatékonyságú eszköz.
Minden jel arra mutat tehát, hogy az úgynevezett info-telematikus társadalom képtelen lesz megszabadulni a maga parazitáitól.
Pap Gábor: Atilla fejedelem mai napig élő szellemisége
Ezzel kapcsolatban sokféle állásfoglalás lehetséges. Általában nyafogni, szitkozódni és átkozódni szokás, ami érthető reakció, egy dolgot azonban nem szabad szem elől téveszteni: ilyesfajta bravúrra maga az élet sem képes.
S itt nem csak arra gondolok, hogy minden földi élőlény biológiai paraziták sokaságának- általában barátságtalan- jelenlétét kénytelen elviselni, hanem valami lényegesebbre.
Paraziták - mit érdemes tudni róluk?
Biológiai kutatások azt mutatják, hogy a legegyszerűbb egysejtű organizmusok, az úgynevezett prokarióták körülbelül három és fél milliárd évvel ezelőtt jelentek meg a Földön és legalább kétmilliárd évig ez volt minden: baktériumok, kék-zöld algák és ehhez hasonló egyszerű rokonaik.
Lynn Margulis szerint ekkor néhány ilyen egyszerű lényt meghódítottak a paraziták, melyekről aztán kiderült, hogy álruhába bújt áldások, hiszen a hódítók és a hódítottak egymás társaságában jelentős előnyöket élveztek. Együttes erejük forradalmian új entitást hozott létre, az úgynevezett eukarióta sejtet, ami nem kevesebbet, mint a többsejtű élet lehetőségét jelentette!
Legyünk végre tisztában a helyzettel: ha a beláthatatlanul távoli múltban nem támadnak a paraziták, akkor mi sem lennénk abban a helyzetben, hogy az info-telematikus társadalom parazitáit átkozzuk.
Mudra a paraziták megtisztításához - Megtisztítja a férgek testét citrommal és fokhagymával
Mert nemcsak hogy ilyen társadalom nem létezne, hanem semmilyen sem. Rólunk már paraziták és szellemiség is szólva. Akkor hát mi lenne? A biológusok szerint valamiféle energiagazdag lé, benne magányos, önmagukat reprodukáló, végtelenül alacsony szintű életformákkal- s mindez talán egészen addig tartana, míg meg nem támadnák őket a paraziták.
Mivel képtelen vagyok bármiféle nosztalgiát érezni az efféle létforma iránt, egyre rokonszenvesebbek a paraziták. Beleértve az általában tényleg bosszantó számítógépes vírusokat is.
Mert ki tudja, nem álruhába bújt áldásoke ezek is, melyek talán a fejlődés beláthatatlan távlataival kecsegtetnek.
Paraziták - mit érdemes tudni róluk? Tartalomjegyzék Megbetegítenek a bennünk élő paraziták Navigációs menü Account Options A paraziták példák az organizmusokra Parazita kultúra 1. Az es évek elején meghívást kaptam egy nemzetközi művészettörténeti tanácskozásra, melynek az volt a témája, hogy meghalt-e az avantgárd, illetve, hogy milyen esélyei vannak manapság a szubverzív művészeti magatartásnak. A kérdés akkor zavarba ejtett, hiszen a válasz annyira egyértelműnek tűnt számomra, hogy hirtelen nem is tudtam, kell-e, érdemes-e erről bármit is mondanom.
QP Quality Placement.
